Címer

Garay Lászlónak (II.László) 1449-i nádori pecsétjéről van véve a család czímere, mely a vértnek udvarában tátott szájjal kígyót mutat. A paizs fölött szárnyas angyal, két oldalról nemptő látszik, mint a metszvény mutatja. II László előbb visegrádi kapitány, korona-őr, majd macsói és tótországi bán, végre pedig 1447-dik óta szintén nádor volt.

Történelem

A Garay család, a XIV. és XV. sz. legelőkelőbb családjainak egyike. A Dorosma nemzetségből eredt. Nevét a valkómegyei Gara (ma Gorján, Verőce megye) helységtől nyerte, amit János fia István, IV. Béla második fiának, Béla hercegnek fegyverhordozója kapott urától 1269-ben. Birtokaik 12 vármegyében feküdtek. 1330-ban osztoztak meg először István fiai Pál országbiró előtt. E család tagjai részint előkelő hivatalok viselése, részint személyes vitézség, leggyakrabban mindkettő által szolgálták hazájok ügyét. Itt-ott ugyan felhangzik a félreismerésből eredő kárhoztatás hangja, de a történelem tulságos dinasztikus érzelmeiken kivül, ha ugyan ez hibául róható föl neki, nem talál bennök gáncsolni valót.

1. Garay Dezső, Pál fia. 1412. a királyné főlovászmestere; hol egyedül, hol Garay Lászlóval együtt, mint macsói bán szerepel, 1432. másodizben viselte e méltóságot 1437-ig s ez idő alatt egyszersmind Szerém, Valkó, Bodrog, Liptó és Baranya vmegyék főispánja, szintén Lászlóval együtt. Szilágyi Mihály kormányzó leánya, Annak volt felesége, s e házasságukból született a Bánfi Garay-ak elseje, János.

2. Garay János, veszprémi püspök, Garay Pál (Kozol) és Nekcsei Koos fia, 1347 március 7-én választott ugyanezen év juliusában pedig megerősített veszprémi püspök. A nápolyi hadjáratot befejező békekötésnél Wolfhardt Ulrik, Mosony-, Vas- és sopronmegyék főispánjával együtt közvetítő szerepet vitt. 1351 okt. 11. evégből nagykörü felhatalmazást nyer a királytól. Először a pápával Avignonban alkudoztak, s miután ott célt értek, Sziciliába vonultak (1352 febr.), hogy a magyar hadak által megszállt helyeket átadják a pápai biztosoknak. Ezek után a szentszék oltalma alatt jöttek hazafelé. Azonban Lajos királyunknak nem volt inyére, hogy követei Sziciliát kiengedték a magyarok kezéből, más követeket küldött tehát, hogy azok János és társa felhatalmazását megtámadva, Sziciliát visszakérjék. A pápa kérelmére azonban szava megmásításától elállott, s utóbb a pápa és a sziciliai király engesztelő kéréseire egy harmadik követség által János és Ulrik békepontjait végleg elfogadta. 1357 márc. még veszprémi püspök. Tévedés őt a XV. sz. végén Garay János, kalocsai érsekkel egynek tartani. Ez érsek nem is származott a Garayak családjából, hanem Szepesy Jakab országbiró fia volt.

3. Garay János (IV.), bán, I. Miklós fia, II. Miklós fivére. 1386. a diakovári merénylet évében még gyermek volt, ekkor a lázadók fogságába esik, de innen később kiszabadult. Bátyja, Miklós oldalán fejtett ki vitézséget hazája, királya javára. A délvidéki fölkelők ellen folytatott harcokban mindenütt Miklós mellett vitézkedett, Dobor vára megvételénél, Kis-Nikápolynál. A nagy-nikápolyi vereség után 1396. nem követte Zsimondott bujdosásában, hanem ennek parancsára hazajött, hogy hirül hozza, hogy Zsigmond király életben van, s hogy az ország ügyeinek vezetésében itthon segédkezet nyujtson. 1401. Zsigmond kiváltására bátyja őt ad6ta kezesül a főuraknak. 1414., mig Zsigmond a konstanci zsinaton a császárság ügyeivel bajlódott, János, mint az Ozorai (Uszora) kerület bánja, Maróthy Jánossal és Csupor Pállal együtt támadta meg Hervoja bosnyák bánt. A szerencsétlen kimenetelü ütközetben ő is fogságba került, de megszabadult. Dalmát- és Horvátország bánja bátyjával együtt lett, 1427. Mikolay Mihály és fiágának elhunytával összes birtokait János kapta. 1435 márc. 13. már nem volt az élők közt, erkölcstelen életü felesége, Hedvig, Szemovit maszóvi herceg leánya megmérgezte. - 4. Garay Jób, László nádor fia, 1474. Maróthy Mátyással macsói bán volt. Benne 1482 előtt kihalt a Garay-ak nádori ága.

5. Garay László, nádor, II. Garay Miklós és Cilley Anna fia. 1419., 1425. években Dezsővel macsói bán volt, Dezső nélkül 1432-től fordult elő e hivatalban, s a következő 15 év alatt 12 évben fordul elő neve, mint macsói bánnak, egyedül v. társbánnal. 1438. liptói főispán, 1439. a királyné visegrádi és liptói várának kapitánya. Ez utóbbi hivatalok kétségtelenül már Albert királynak László iránt érzett hálájáról tesznek tanuságot, mihez Erzsébet királyné atyafiságos érzelmei is hozzájárultak. Albertnek ugyanis, mikor hazánkba érkezett, mindját rokonaival, testvéreivel együtt bemutatta hódolatát s a kezdett nehézségeiben sokszor segítségére volt. Albert halála után az 1440. országgyülésen Garay ajánlotta első sorban Erzsébetnek, hogy I. Ulászlóhoz nőül menjen. Hogy a koronát ő játszotta volna Erzsébet kezére (mert koronaőr volt), nincs igazolva; az országgyülésen is csak gondatlansága miatt büntette meg őt I. Ulászló azzal, hogy jun. 10. néhány napra három főur őrizetére bizta. Ezután Visegrád várát is kénytelen volt átadni. Nem csoda, hogy - a büszkeségében sértett főur - Budáról mint I. Ulászló ellensége távozott, zászlót bontott s a dunántuli megyék királyi javait kezdte pusztítgatni. De Hunyadi János, Szörényi bánban hatalmas ellenfélre akadt s ez őt Bátaszék mellett megverte, ugy hogy Garay futásban keresett menedéket. 1441. Garay adta a gyermek Lászlót a koronával együtt Frigyes kezébe. Erzsébet halála, bár I. Ulászlóval végleges megállapodásra jutottak volt, ezek után nagy veszteség volt Garayra, mert Ulászló részéről semmi jót sem remélhetett. 1445. eredménytelenül kezdte meg az alkudozást Frigyessel a gyermek László és a korona kiadása ügyében. 1447 szept. 14. nádor lett. 1449. Brankovics György, rác deszpota és Hunyadi János közt a békét ő állította helyre. 1452. a Bécsbe László fogadására küldött főurak között volt. 1457 márc. 17. Hunyady László elfogatásánál és halálra itélésénél ő is tevőleges szerepet vitt. László halála után, még az 1458 jan. országgyügylés előtt alkudozni kezdett Szilágyi Mihállyal, ki ki is békült vele, de azért Garay tartózkodással viselkedett vele szemben, alattomban áskálódott tervei ellen, mignem 1458 dec. elvesztvén nádorságát, 1459 jan. nyiltan lépett fel Mátyás ellen, Németujvárban gyülést tartott Mátyás megbuktatására. De Mátyás tapintatos nyájassága egészen kibékítette; már 1459. közepén visszanyerte a nádorságot is. 1460. életének vége szakadt. Felesége, Tescheni Alexandria volt; házasságukból Jób, Miklós, János nevü fiai és két leánya született.

6. Garay Miklós (I.), nádor, Garay András és Neunai László leányának fia. Ifju korától kezdve előkelő hivatalokat viselt, nagy ügyességre valló megbizásokat teljesített. 1355-75. közepéig macsói bán volt és baranyai főispán. 1369. Lajos király két sereget vezetett László, oláh vajda ellen, ki fellázadt volt. A király seregét Garay vezette diadalra, ki a sereget az oláhok sürü nyilazása közt mellvédőkkel biró hajókon átszállította a Dunán, mire az oláhok megfutamodtak; I. Lajos pedig behatolt a szörényi bánságba. 1372. baranyi főispán; 1375. a bánságot a nádori hivatallal cserélte fel, s egyuttal pozsonyi főispán lőn. Lajos uralkodásának ez utolsó hat évében a nagy király sikereinek ő is munkás részese volt. Nádori máltóságát Lajos halála után is megtartja s az ezután következő nőuralom alatt még nagyobb hivatás jutott osztályrészéül: Nagy Lajos államát fentartani. Ez minden erőfeszítés mellett sem sikerült neki. Nem akadályozta utjában az, hogy erélyét félremagyarázták, de, ha az anyakirályné makacssága nem állott volna előtte, bizonyára több sikert ért volna el. Mikor azt látta, hogy fáradozásai nem hozzák meg a várt gyümölcsöt, erőszakhoz akar nyulni, 1384. fegyverre szólítja a nemességet. Zsigmondnak házasságát Mária királynővel kezdettől fogva ellenezte, mert az ifju hercegtől sem sok jót várt hazája számára. A déli vidékek állásfoglalása Durazzói Károly mellett a nőuralom ellen okozott legtöbb gondot neki. Kis Károly trónrajutása 1385 dec. 31. a nőuralmat megbuktatta s a bukott párt vezérférfiai, köztük Garay hivatalaikat vesztették. Természetes ennélfogva, hogy Kis Károly megsemmisítésére tört s hogy Erzsébet gyakran tanácskozott Miklóssal, s e tanácskozások volt eredménye az 1386 febr. 7-iki merénylet. E napon, szerdán délután Miklós nagy kisérettel a királyi palotába ment azon ürügy alatt, hogy bucsut vesz a királynéktól s a Szerémségbe megy leánya lakodalmára. Hosszas értekezés után Erzsébet magához hivatja Károlyt s a levélolvasás közben Garay intésére támadta meg Forgách Balázs pincemester csákányával Kis Károlyt, s az ő katonái állottak őrt az ajtókban. Február 8. Mária visszaállítja a régi kormányrendszert, Garay rövid 38 nap mulva visszanyeri nádorságát. 1836 jun. második felében Máriát és Erzsébetet a lázongó délvidék felé kiséri, hogy a G-ak ősi fészkéből, Garából békésen vessenek véget az elégületlenségnek. Már G.-hoz közeledtek, mikor a Károly halálhirére felbőszült Horváthy János, a tengermelléki bán és Palisnay, ornáiai perjel dandárja utólérte őket. Miklós védelmére kelt a királynénak, elszánt viaskodáshoz fogva, leszállt lováról és a királynők kocsijához támaszkodva, kardjával védte urnőit. A nyilakat, mik testébe furódtak, mint a nádat tördelte testébe, hogy kezeit a kardforgatásban ne akadályozzák. Ekkép vitézül ellenállott, mig egy horvát katona a kocsi alól lábáról le nem rántotta. Ekkor a királynők szeme láttára lefejezték, 1386 szept. második felében. Fejét Durazzói Károly özvegyének küldötték el Nápolyba. Egy leánya és két fia maradt hátra, Miklós, a későbbi nádor és János.

7. Garay Miklós (II). nádor, Garay Miklós, nádor fia. 1387-1390-ig macsói bán, 1388. egyszersmind Verőcemegye főispánja; 1386. Mária és Erzsébet királynéknak imént előadott védelmében ő is ott volt, de a Horváthyak kezéből szerencsésen megszabadult. 1387. kezdve Zsigmond királynak az ország nyugalmának helyreállításában jobb keze volt. A délvidék lázadóinak főereje ellen őt küldte Zsigmond. Seregével a Temesköz felé indult, hol Dánfy László és Mihályt Jánky Lászlóval együtt megveri. Innen a Dunán át Szerém felé haladt, hol Horváthy János bán sergét szétszórja, őt magát Cserögitől Ujlakig üzte. Ujlak várát, hogy Horváthy menedéket kereset, elfoglalta, s végre Pozsega várában őt csakugyan körülzárolta, a várat megvivta és Horváthynak csak azon feltétel alatt igérte meg szabadonbocsátását, ha a kiránynékat kiadja. Diaovárt, Kasvárt is kiragadta a lázadók kezéből. Horváthy János időközben megszökött fogságából s Boszniába menekült Tvartkóhoz, ki neki és Miklós által egyre szorongatott hiveinak pártját fogja. Innen gyakran támadják meg Valkómegyét, de Miklós ennek is végére járt, rájok támadt, sokat fogságba ejtett közülök. 1389. Zsigmond Lázár knéz ellen indult Szerbiába, ki a pártütők pártfogójával szövetséget kötött; csatára azonban nem került a dolog, mert Miklós, ki Lázárnak veje volt, békésen vetett véget a köztük felmerült ellenségeskedésnek, 1389., mig Lázár Murad szultánnal Rigómezőnél harcolt, Miklós üzte ki Horváthyt a macsói kerületekből. 1393. Dobor várát, a fölkelők egyik főfészkét Miklós és öccse, János vitézsége kerítette vissza a királynak, s annak parancsára fel is égette. Dalmáciát is Miklós foglalta vissza a bosnyákoktól, s jutalmául annak a Tótországnak vezetésével Zsigmond őt és öccsét bizta meg; 1401-ig bánjai voltak e két tartománynak. A lázadók teljes leverése után Miklós volt az, ki a király haragját mérsékelte a büntetésben. 1395 Miklós ott volt Zsigmond oldalán Kis-Nikápoly ostrománál Bajazid szultán ellen. Innen visszajövet a hadsereget utjában zavaró oláhokat ugrasztotta széjjel. 1396 szept. ott volt Nagy-Nikápolynál, s innen Zsigmondot konstantinápolyi szégyenletes bujdosásában is követi, mig Dalmát- és Horvátországon keresztül vissza nem térnek hazánkba Miklós erőfeszítése ültette vissza Zsigmondot trónjába, mikor 1401. egyes főurak fogságba ejtették; kezesül János öccsét és fiát, Miklóst adva. 1402 szept. hónapban már nádor volt. 1410. Zsigmond mint római császár a keresztesek és Ulászló, lengyel király közt fenforgó zavarokat G. által akarta lecsillapítani, s hogy az alkudozások nem vezettek eredményre, annak éppen nem ő volt az oka. 1411-12. Ulászló és Zsigmond alkudozásainál a békekötésénél is vezérszerep jutott G.-nak. A Dalmáciát háborgató velenceiek ellen indított hadjáratban is ott volt Garay, egyes várak visszavételénél erősen ragyogtatta vitézségét, s midőn a nyugati egyházszakadás ügye a békét kivánta, ápr. 28. a velencei békénél szintén közreműködik. 141 nov. 8. Aachenben volt Zsigmond neje Borbála koronázásánál. Innen Konstancába kisérte Zsigmondot, hol ez egyházi ügyekben többnyire Garay tanácsát követte. 1416. Zsigmondnak a francia, aragoniai és angol királyokhoz vezető utját Miklós egyengette. 1417 jun. már itthon érvényesíté tudományát s buzgalmát az ország kormányzásában. Hüséges szolgálatait a hivatalokban való emelésen kivül fekvő birtokok adományozásával jutalmazta Zsigmond király. Igy 1397. Curzola szigetét, 1406 aug. 1. egész Liptó vmegyét kapta. Sőt még a cseh és francia királyok is elismeréssel voltak Garay érdemei iránt: Vencel, római császár és cseh király 1402. Miklós birtokait a római császárság pártfogásáról biztosította; IV. Károly, francia király 1415. Garay Miklós cimerében a sisakot koronával bővíti, s e cimerjavítást 1416. Zsigmond is megerősíté. Első felesége Lázár, szerb fejedelem leánya volt, második Cilley Anna, a királynénak nővére. E második nejétől született két fia: Miklós és László, a későbbi nádor. A nádorságot 1433 november végéig - valószinüleg haláláig - viselte.

8. Garay Pál (Kozol), macsói bán. István fia. 1301., midőn Róbert Károly III. Endre halála után hazánkba jött, Pál pozsegai várnagy volt; a Száva folyónál eléje sietett Károlynak és őt urául ismerte el, várába fogadta, s hiven megvédte azt Károly számára. 1304. Károlyt Csehországba követte Vencel ellen, s ott Leányvárnál vitéz harcolás közben három fogát kiütötték. 1312-28-ig macsói bán volt s egyszersmind Szerém, Valkó és Bodrog vármegyék főispánja. 1322. a királyné tárnokmestere, 1336. egyszersmind udvarbirája, 1348. már nem viselte e hivatalát. Felesége, az Aba nemzetségbeli Nekcsei Demeter tárnokmester elsőszülött leánya Koos volt; házasságukból három fiuk született: István, Pál és János, a későbbi veszprémi püspök.

Forrás: Pallas Nagylexikon

1406-ban kelt oklevél bizonyítja, hogy a Garay-család közös eredetű a Keresztury-családdal.* Bodrogkeresztur urai 1408-ban a Kereszturiak, de a Garayaknak is van ott része* és – mint látni fogjuk – a Garayak később is bírnak ott. 1502-ben találkozunk Garay Jánossal és felesége Czobor Erzsébettel, kik egyetlen fiukkal, vitézlő Garay Mátéval hét darab szőllőt vesznek meg Dombó Benedek és társaitól 7,000 tallérért, hogy hol, az oklevél nem tünteti fel.* Egészen bizonyosra vehető, hogy ez az a szőllő, mely a későbbi időkben «hét szőllő» néven, mint a Garay-család ősi tokaji szőlleje szerepel. Ugyanis 1571. március 13-án Garay János és nővére Anna, Ősze Demeter felesége, osztozik a tokaji Mézesmál és Hétszőllő hegyeken levő szőllő-örökségen.* Említés történik két Duna melletti dominiumról is, mely török hódoltság alatt áll.* Az oklevél feltünteti azt is, hogy az osztozkodók Garay Jánosnak és Czobor Erzsébetnek Mátyás fiától való unokái. A most említett János Tokajon 1608 február 15-én végrendelkezik. Innen tudjuk, hogy hárman voltak testvérek. Keresztnevet nem említ, de Miklóst tarthatjuk Annán kívül harmadik testvérnek, ki a szomszédos Tolcsván lakott, ahol 1578-ban egy nemesi kúriára és szőllőre adományt kapott Miksa királytól,* melynek zavartalan birtokában Dobó Ferenc pataki földesúr háborgatta.* Mindenesetre tekintélyes ember volt. 1591-ben mint Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem konstantinápolyi követét említik.* A végrendelkező Jánosnak birtoka Szabolcsban Ajakon és Demecseren feküdt, azonkívül Gáván is volt egy porciója. 1598-ban Szabolcs vármegye adórovója.* Felesége Szentiványi 36Borbála, előbb Szentkirályi Benedekné.* 1592-ben török fogoly.* Jánosnak fia, Ferenc 1646-ban zempléni szolgabíró.* Első felesége Alacskay Klára, ki alacskai részét 1633-ban elidegéníti.* Tokajon nemesi kúriája volt; 1640-ben ott lakik.* Második felesége Bogáthy Dorottya, Nagyiday Bálint özvegye. Zemplén vármegyét II. Rákóczi György Gyulafehérvárt 1649 január 10-én végbement temetésén ő képviselte.* Garay Ferencnek a Duna mellékén is voltak birtokai. Ezt bizonyítja egy 1652-ben Tokajon kelt oklevél, mely szerint Ónodi Kis Andrásné Pálffy Klárával és Pataky Andrásné Érsek Katalinnal együtt sári, peregi, manteleki és aporkai birtokát 450 talléron Ráckeve községnek elzálogosítja.* 1661-ben végrendelkezik bodrogkeresztúri, zombori, tokaji, tolcsvai, szabolcsi és csobaji részeiről. Halála után 1662-ben tanúk valják, hogy «első felesége idejében olyan szegény ember volt, hogy annyira való értéke nem volt, hogy csak a korcsmájára is bort szerezhetett volna, hanem korcsmáját is Borbély András úr bérelte».* Gyermekei: Mária Nagymihályi Ádámné, Borbála előbb Barius Andrásné, utóbb Fáy Istvánné, Anna Dessewffy Istvánné és egyetlen fia László. A leányok Tokajon házat és szőllőtt örököltek, amit Rákóczi György fejedelem 3000 tallérért szabadított fel a földesúri terhek alól.* Fiára szállott a tállyai szőllő és Tokajon az alsó kapun kívül egy negyed sessio,* azonkívül Keresztúron és Szabolcson egy-egy kúria a hozzátartozó földekkel, végül Zomboron négy házhely.* Garay László a Thököli felkelés kezdetén azonnal az elégületlenek közé állott; már 1672-ben nyomát találjuk, hogy a kamara zombori birtokrészeit felbecsülteti, a következő évben pedig tokaji nemesi házát szabad korcsmáltatási jogával együtt, tokaji és tarcali szőlleit, keresztúri és szabolcsi kúriáit és földeit elkobozza.* Még 1676-ban is a felkelők között találjuk feleségével együtt, mialatt keresztúri házát felgyujtották, szabolcsi és zombori birtoka gazdátlanul parlagon hevert.* Elkobzott javait nem kapta vissza, ami kitűnik abból, hogy az 1701. évi összeírás szerint Tokajon mindössze egy ház és egy sessio van birtokában.* Politikai pártállására tehát majdnem egész vagyonával ráfizetett. 1714-ben már nincs az élők között. Első felesége Kucz Anna,* kitől László nevű fia származott, második Patay Katalin, szintén a felkelőkhöz csatlakozott Patay Jánosnak nővére.* Ettől gyermekei: Mária Szalontai Karándyné Kata Rimaszombathy Andrásné és Anna Törös Györgyné. Ezek 1732-ben a kamarához folyamodnak elkobzott Hétszőllő nevű tokaji szőllejük visszaadásáért. A kamara pártoló felterjesztést tesz a királyhoz, kiemelve hogy kérelmezők az egykor híres és nagyemlékezetű Garay család leszármazottai, kik szegénysorsban élnek. Kérésüket csak hosszabb idő mulva és csak részben teljesítették. Garay Lászlót ugyanis 1748-ban csakis a szabolcsi birtokrészbe és Tokajon, valamint Keresztúron egy-egy kúriába iktatják be.* A család legértékesebb vagyonrésze, a tokaji Hétszőllő nem került vissza. Ez okból Dobay Zsigmond, Török György és Kálnássy János, mint egyúttal a többi Garay örökösnek is képviselője 1749 március 10-én 15,000 forintot ajánl fel a kamarának a nevezett szőllőért.* Azonban ez sem járt eredménnyel. A család fokról-fokra nehezebb vagyoni viszonyok közé kerülve, kénytelen volt 1774-ben tokaji és szabolcsi részeit eladni. László ekkor már nem élt; mint előadók gyermekei: János, Ferenc, Mária, Zsuzsanna és Erzsébet Márczy Györgyné szerepelnek, a vevő Törös György volt.